Ki ne látott volna olyan jelenetet filmekben, amikor az első „találkozás” egy kisbabával az ultrahangos vizsgálaton keresztül történik meg? Gyakran alkalmazott panel a filmekben ennek az eseménynek az ábrázolása, de nem véletlenül. Mert ez az élmény nagyon meghatározó!
Ez az esemény ugyanis azt az élményt adja, hogy nem csak megbizonyosodunk a csecsemő majdani érkeztéről, hanem tulajdonképpen először látjuk őt a saját szemünkkel. Ilyenkor mindenkinek más pöröghet le a lelki szemei előtt, nekem viszont rögtön az játszódott le, hogy most látom először azt az embert, akit jóesetben majd, sokáig minden nap látni fogok később, az életem végéig. Az ultrahang hozzásegít a találkozáshoz valakivel, akiről furcsa és bizsergető elképzelni, hogy ő lesz az eljövendő életünk legfontosabb szereplője, pedig még nem is ismerjük. Nagy pillanat tehát ez!
Amennyire tudom, a korai ultrahangos vizsgálatok (a technológia születésekor) maximum arra szolgáltak, hogy valóban időben megbizonyosodhassunk ezen fontos személy létezéséről az anyaméhben. Legfeljebb még a nemét állapíthassuk meg, de ma már „szinte mindent” lát az orvos az ultrahangon. Szerencsére észrevehetők az ultrahangfelvételeken már nagyon korai szakaszban is a furcsaságok, apró jelekből kikövetkeztethető kisebb vagy súlyosabb rendellenességek, és ma már összességében sokkal pontosabb képet kapunk előre a pici állapotáról, egészségéről. Kevesebb tehát a meglepetés a születés után. És ez a technológia is olyan, ami a maga fejlődésével egyre több kevésbé praktikus, de annál nagyobb élménynek minősülő pluszt ad. Ezért mentünk el mi a párommal „babamozira”.
A 4D ultrahang igazán csúcstechnológiás készülékekkel valósul meg. Felhívták a figyelmet rá ugyan, hogy ez állapotfelmérést is magában foglal, de amit mi választottunk annak nem az orvosi jelleg, hanem tényleg az élményjelleg volt a lényege. Azért mentünk, hogy cuki fényképek készüljenek a babánkról és hogy együtt lehessünk ott! Apa, anya és a születendő gyermekünk. Együtt éljük át az élményt!
Mondjuk nem a fotót emelném ki a szolgáltatás lényegeként. Valamiért azt, egy 11. heti ultrahangfotót nem tartok olyan dolognak, amit majd bekereteztetve őrizgetünk… Most érdekes, de majd az általunk készített fényképek lesznek az igazán lelkesítők és az emlékként szolgálók, amiket a megszületése után csinálunk. Amit mi ebben az alkalomban nagyon szerettünk az inkább a szívverés meghallgatása volt és élőben látni a pici mozgolódását. Állítólag szerencsések voltunk, mert érkezhettünk volna rosszabb pillanatban is, amikor nem látszik ennyi belőle, de nekünk minden nagyon bejött. Megerősíthetem, hogy katartikus volt. Zenét biztosítottak nekünk és az „atmoszférára” is nagyon ügyeltek. Hogy jólérezzük magunkat. Nem hiába, nem egy sima orvosi vizsgálatra „fizettünk” tehát be. Attól hívják amúgy 4D-snek, hogy valós időben láthatjuk a magzatot, tehát bejön az a faktor, hogy minden ott és akkor történik úgy, ahogy mi a képernyőn látjuk. Sőt, ma már 5D-s ultrahangról is hallunk. Nagyon éles, 3D-s képet kapunk ezáltal várhatóan másmilyen színezettséggel azt hiszem, bár mi utóbbiról biztosan lemaradunk. Nem tudom, tervezünk-e még kisbabát a jövőben, nem beszéltük meg igazán és minden figyelmünk most arra összpontosul, ami (illetve aki) éppen előttünk áll, de ilyesmit mindenkinek ajánlok. A jövőbeni saját magunknak is, ha úgy hozza az élet. Minél többet javul, tökéletesedik minden ilyen technológia, annál jobban meg fogja érni szerintem. Csodának tartom, hogy a modern orvoslás kellékei már nem csak életeket mentenek, és az egészséget biztosítják, hanem élvezhetővé tesznek egy meghatározó szakaszt az ember életében! Az ultrahang használható erre és bearanyozza a szóban forgó heteinket. Így egy pillanatra sincs lankadás, a pozitív lelkesedésünk állapota még könnyebben fenntartható!